Gondolatok..ha nem is a könyvtárban..

„A Titicaca-tó az inkák szent tava, s a szájhagyomány szerint partjain már akkor is laktak emberek, amikor a Hold még nem ragyogott az égen. Aztán egyszer csak ezüst fényességével megjelent az esti égbolton, ám egy hatalmas vihar lesodorta onnan. A Hold a földre zuhant, s óriási lyukat vájt, ami megtelt vízzel. Azóta éjszakánként csupán az odafönti sötétségben felcsillanó tükörképében gyönyörködhetünk….”

(http://www.kihagy6atlan.hu/temak/termeszeticsoda/titicacatoafellegekben/)

„8300 km²-es területével a Titicaca-tó Dél-Amerika legnagyobb édesvizű tava. A részben sós Maracaibo-tó Venezuelában nagyobb (kb. 13 000 km2), de sokan ezt a tengerhez sorolják, mivel összeköttetésben áll az óceánnal.

A tó átlagos mélysége 160 m, és a legnagyobb mélysége 280 m. A Balatonnál tizenháromszor nagyobb, és közel 4 ezer méter magasan fekszik.

Több mint 25 folyó ömlik a tóba, és 41 sziget teszi változatosabbá. A szigetek közül némelyik sűrűn lakott.

Mivel a tó délkeleti részét a Tiquina-szoros elválasztja a tó nagyobbik felétől, ezért a bolíviaiak is, a peruiak is eltérően nevezik a tó ezen két részét. Bolíviában a kisebb rész neve Lago Huinaymarca, a nagyobbé Lago Chucuito. Peruban ugyanezek a részek a Lago Pequeño, illetve Lago Grande névre hallgatnak.”

…azt is megtudom, jóllehet nem a Wikipédiából, nem biztos, hogy az elkövetkező napban mindenfelé lesz térerő… ….14.19.kor a gyerekek „észlelték”, a diszkréten zenélő smst…adódott a lehetőség, éltem az alkalommal, hogy elmeséljem nekik, arra még hat órával visszábbjárnak a napban…volt csodálkozás…aztán szóba jött egy kis térképészkedés, egy kis „nap forog, kering”.téma…azokat az érdeklődő tekinteteket – most már tudom-, le kellett volna fotóznom…igen….meggyőződésem, néha abból tanulnak a legtöbbet, akkor a legfogékonyabbak, amikor nem célirányosan „vezetünk fel”…ha nem úgy élik meg, hogy kell….hogy kötelező…gondolj csak vissza a kötelező olvasmányokra…a hátam közepe nem kívánt behatóbban foglalkozni velük…az ajánlott jobban vonzott…és gyakran sokkal inkább megmarad…egyik lányocska épp ma is szóba hozta, hogy emlékszem-e még arra a játékra, aminek már van két éve is hogy „műveltük”…akkor kicsit később jöttek érte szülei elfoglaltságuk miatt…a többiek már elmentek…mi meg elfoglaltuk magunkat…adott egy szó …az azt alkotó betűkből úgy egy (lehetőség szerint:) értelmes mondatot gyártani úgy, hogy a szavak kezdőbetűi  kiadják az adott szót…meglehetősen mély nyomot hagyhatott benne, ha még ennyi idő múltán emlegeti… no, hogy konkrétabb legyek…Talán Inkább Te Is Citromot Adj Cecilnek Ajándékba...megvan a megoldás?...a mai „tájékozódós” szitut is az élet produkálta, az élet írta, hogy beszélgessünk tavasz projekt közben egy picit…nem is gondolná az ember, hogy mennyire váratlan helyzetek pattannak ki egy-egy dolog kapcsán….szintén mai eset….matematika óra…negatív számok…hőmérséklet-változás….az csak nüansznyi, hogy belophat az ember egy kis helyesírási ismeretet, szótárhasználatot…de hogy a Celsius fokos szöveges feladat kapcsán eljussunk  addig, ki hogy reagál a fronthatásokra….hát egyebek közt ez is az életre való felkészítés…vagy nem….kompetencia…hát ja…és nem mentünk el szó nélkül eme irányzat feltűnése előtt sem az adott lehetőségeket kínáló dolgok kiaknázása mellett....de akkor esetleg másképp neveztük… valaha régen mesélte az egyik kolléganőm, az a vád érte, hogy kifaggatja a gyereket…zajlott a háttérben valami családi történés…nos, bizton állíthatom, ilyesmiről szó sincs…a gyerek olyan szinten képes megnyílni, hogy az csoda…….és  ez bizony olykor-olykor a felnőttel is megesik…

http://www.youtube.com/watch?v=X6fIzirHr9E

http://www.picmixer.com/index.php?p=show&username=ttt59&id=4&kep=pic/ttt59/6918feszek1_jpg.jpg

http://www.picmixer.com/index.php?p=show&username=ttt59&id=5&kep=pic/ttt59/9095megismegvanagolyafeszek_jpg.jpg

…úszni menetben tegnap a „csőre töltött” fényképezőgép ott hevert mellettem az anyósülésen…figyeltem a témát, mely ugye az utcán hever…azt gondoltam, az ébredés,  a mozgás lesz a centrumban…hát erre pl. legjobb anyagul az útszéli fák fészkei szolgálhatnak…aztán amikor zenét kerestem mindehhez ráakadtam erre a dalra…anyai nagyapám nagy-nagy kedvence volt…nem hagyhattam hát ki, hogy ezzel az apró gesztussal ne emlékezzek rá…

 ….de mert az életigenlés is igen erős az emberben, és  mert annyira vágyja már a tavaszt, és mert azt szeretném, ha a jobb kedv kerülne előtérbe a szomorkás vonulat ellenében, és mert azért február vége felé inkább a tavaszt idézendő érzés aktuális, és mert „Az élet szép, Te néked magyarázzam?”… és egyszerűen csak úgy, meg minden más, ami pozitívval tölt el ezen a borongós vasárnap reggelen, hát gyere velem csivit hallgatni... figyeld vasútállomás eresze alatt levő fecskefészkeket:)

http://www.youtube.com/watch?v=3HAghkV1aeY

„Szauna - halált okozhat és nem is méregtelenít

Nagy népszerűségnek örvend az a gondolat, miszerint az emberi test képes kiizzadni a toxinokat, a káros, esetleg mérgező anyagokat, amelyek a szervezetbe kerültek. Ez a gondolat az alapja, pl. a forróvizes gyógyfürdők népszerűségének és a szaunák egyre nagyobb térnyerésének, sőt az olyan költséges kezeléseknek, amelyek izzasztó kötéseket alkalmaznak

Az izzadás a test hőmérsékletszabályozó mechanizmusa, mivel az emberek melegvérű élőlények, ezért szükségünk van arra, hogy a fölösleges hőt leadjuk (akár belső okból, pl. láz miatt, akár külső körülmények hatására kezdünk felhevülni). A felhevült test vizet választ ki a verejtékmirigyeken keresztül, ez a víz pedig az elpárolgásával segíti a bőr és a test normális hőmérsékletűre hűtését. A folyamatnak azonban a méregtelenítéshez semmilyen köze nincsen, hiszen ezt a feladatot legfőképpen a máj látja el. A verejték mégcsak nem is tartalmaz semmilyen toxikus anyagot, hiszen az víz, amely néhány oldott ásványi anyagot és karbamidot tartalmaz, így a toxinok kiizzadásának elmélete teljesen téves, mivel az emberi fiziológia nem így működik…..”

 (http://www.egeszsegkalauz.hu/friss-hirek/szauna-halalt-okozhat-es-nem-is-meregtelenit-103329.html?cid=hk2010)

..na, tessék...egyik régi nagy vágyam volt egy efféle „kütyü”….a múlt év „harmincas” jubileumi mivoltjának köszönhetően aztán be is szereztem…azóta hetente egy alkalommal félórás dózisban izzasztom magam…most meg miket írnak róla…nahááát…idézhetném akár az egykori KFT slágert: „…ki érti, ezt, ki érti ezt…én nem!”… abba akkor se hagyom…volt „divatban” egy remek skandináv lottós, szaunás reklám, de sajna nem találtam meg…lottózni ugyan továbbra sem, szaunázni viszont továbbra is fogok:)

…egyébként is íme a „kontra”:

 http://www.vital.hu/themes/health/sauna2.htm

http://www.vitalitas.hu/olvasosarok/online/dieta/2002/11/szauna.htm

Hétfő….tavasz?

…fennforgások megoldva, lezárva…este lett…a nap elég zűrös volt…ügyelet az udvaron, egyedül többnyire…rágósabb falat…az utolsó három gyerkőcöt a negyed 5 még az osztályban érte…nem volt sürgős indulniuk:)…netes gondom nagyon úgy tűnik, hogy orvosolva:)…telefon nem változott, pénteken beüzemelték a tv-hez a beltéri egységet…vagy hogy is mondják…net, ha igaz átjelentkezve szünetmentes szolgáltatóváltással…

http://www.t-home.hu/lakossagi/csomagok_akciok/csomagajanlatok....

….a suliból megérkezve tapasztaltam, hogy Ribi sehol….pedig ilyenkor már javában itt tobzódik az ajtónál Zoknival…tavaly ilyenkortájt is eltűnt pár napra…na, rendesen meg is ijesztett…4-5 nap múltán aztán előkerült…nem vagyok még biztos benne, de csak kimondom: mégis közeledne a tavasz:)

http://www.youtube.com/watch?v=HTjwiBl5uFw

…. tulajdonképpen ambivalens érzéseket táplálok iránta….mint több mással kapcsolatban is, azt tartom, ne csak egy nap teljen ennek szellemében…a túlzás az érzelmek kapcsán is „csömörbe eshet”…másnapra meg már csak az éhkopp marad…van az évnek még többi hároszázegynéhány napja is…próbálni kellene talán szétosztani mindegyikre…apró lépések elve…sokszor visszaköszön….szembesíthetsz azzal, hogy esetleg bort iszom, és közben…hát biztos van eset, amikor megesik…nem vagyok rá büszke…de törekszem….ne vásárlási láz…egy aprócska szó, mondat, egy finom ebéd…még ha este is lesz, mire realizálódik…szóval egy biztos: mióta tudok létezéséről, nem felejtkezem meg róla….most sem:)

„Melyek azok a korai történelmi korokat jellemző népszokások és az alkalom kialakításában szóba jöhető személyek, akik nevéhez köthető a Valentin-nap kialakulása? Ki volt hát Valentin, akiről a február 14-i alkalom a nevét kapta?

A kérdés nem egyszerű. A konkrét válasz a mai napig hiányzik. A legelfogadottabb nézet szerint történelmi korok, hiedelemrendszerek, szokások és legendás személyek sora alakította ki az ünnep mai formáját. Végső soron mindegyik a tavasz közeledtéhez, a természet újraéledéséhez, a szerelemhez, a termékenységhez, a gyarapodáshoz köthető.

Az ókori Rómában február 15-e Lupercalia ünnepének napja volt, amellyel az ünneplők Faunus isten előtt tisztelegtek a termékenység, a megtisztulás és a szerelem jegyében. Egy nagyon érdekes szokás kötődött az alkalomhoz. Az ünnepség előtt minden egyedülálló férfi húzott egy nevet az erre a célra előkészített kerámia korsóból, ahová előzőleg a fiatal nők nevei kerültek. Az így kialakult párok az ünnepséget együtt töltötték s szerencsés esetben egész életükre egy pár maradtak.

A vallási történelemhez is köze lenne tehát?

A katolikus egyház történelmében több Szent Bálint is feltűnik. Legvalószínűbb, hogy a Valentin-nap az i.u. 3. században, a római II. Claudius császár (287-270) uralkodása alatt Rómában tevékenykedő pap nevéhez fűzhető. Akkoriban a római polgárok harci kedve, és a háborúkban való részvételi aránya erősen megcsappant. A katonák vágytak haza a családjukhoz, az otthon maradottak átkozták a háborút, amely messze földre szólította a családfőket és azok fiait, ahonnan gyakran többé nem is tértek haza. II. Claudius hírhedt hadsereg duzzasztási kísérletének lényege az volt, hogy megtiltotta birodalmában a házasságot. Azt gondolta, a katonák hátrahagyott családok nélkül szívesebben állnak harcba.

Bálint az éjszaka leple alatt, titokban eskette meg a szerelmeseket. Tetteinek felszínre kerülése után 269. február 14-én kivégezték. Míg az ítélet végrehajtására várt, a legenda szerint meggyógyította a börtönőr vak lányát, visszaadva neki a látását. A kivégzés előtt a pap levelet írt a lánynak, amit a következőképpen szignózott: „a Te Valentinod”. Gelasius pápa 489-ben szentté avatta Bálintot, egyben eltörölte a Lupercaliához kapcsolódó véletlenszerű páralkotás szokását.

Anglia történelmében is megtalálható a Bálint-napi vonatkozás. 1415-ben Charles orleans-i herceg küldött elhíresült szerelmes üzenetet feleségének a Londonban található Tower börtönből, ahová az agincourt-i ütközet után zárták. A Valentin-napot Angliában 1446 óta folyamatosan megünneplik a szerelmesek.”

(http://www.fokuszbanano.hu/test_es_lelek/parkapcsolat/2397/A_Valentin_nap_tortenete)

„A Valentin-nap a rendszerváltás utáni idők szülöttje, igaz népszerűsége a kilencvenes évek végétől jellemző. Számos ünneppel egyetemben a szokás megosztja a közvéleményt, nemcsak Magyarországon. A modern ünnepek sajátja, hogy globális jelenségek, vagyis vallási, nemzeti, földrajzi vagy kulturális hovatartozástól függetlenül megünneplik. A Valentin-nap több szempontból is a globális jelenes napok egyik mintapéldája: egyrészről mind az öt földrészt meghódította, másrészről február 14-én, az ünnep apropóján néhány országban demonstrálnak a terjeszkedő nyugati civilizáció ellen.

Ünnep kialakulása

A Valentin-nap története beleillik az átlagos ünnepek sorába: gyökerei egészen az ókorig nyúlnak, viszont mai formája a 19.-20. században alakult ki. Az ókori múlt dacára a középkorban igen kevés írásos emlék árulkodik az ünnep jelenlétéről, elsősorban Angliában és Franciaországban volt divatos a hagyomány. A kor követelményének megfelelően a szerelmesek saját készítésű versekkel köszöntötték egymást, majd később, az újkor hajnalán egyedi kivitelezésű, kézműves üdvözlőkártyákat ajándékoztak szerelmük jeléül.

Valentin-nap, Bálint-nap: régi üdvözlőlap. Az ünnep elterjedése mégsem az öreg kontinensnek köszönhető, sikere pedig összeforr az üdvözlőkártyák tömeges elterjedésével. A 19. század közepén az Egyesült Államokban „forradalmasították” a képeslapgyártást: a korábban drága és igényes kivitelezésű kártyákat kevesen engedhették meg maguknak, míg az olcsó és tömegesen előállított üdvözlőlapok egy csapásra mindenki számára elérhetővé váltak. A kezdetben a Valentin-nap csak képeslapküldésre majd virágajándékozásra korlátozódott, később fokozatosan teret nyertek más ünneplési formák (étterem, csokoládé, utazás, nagyobb ajándék, stb.). A viharos gyorsasággal terjedő amerikai szokás átszivárgott Európába, majd a 20. században más kultúrába is beépült: ma a Valentin-napot megünneplik Japánban, Mexikóban vagy éppen Törökországban, vagyis a legkülönbözőbb hagyományokkal rendelkező országokban.

Valentin-nap Magyarországon

Az ünnep az 1990-es rendszerváltás után jelent meg hazánkban, a korábbi években nincs nyoma kultuszának. Érdemes kiemelni, hogy a hidegháború korszakában a vasfüggöny nemcsak a politika, hanem az ünnepi szokások szempontjából is határvonalat jelentett, kialakultak „kapitalista” és „kommunista” ünnepek. A Valentin-nap az előbbiek közé tartozott, ennek megfelelően ismeretlen szokás volt Magyarországon is.

Az angolszász hagyománnyal szemben az ünnep magyar sajátossága, hogy elsősorban szerelmesek köszöntik fel egymást, a szokás nem terjed ki barátokra, osztálytársakra vagy munkatársakra, így a szeretet és a szerelem ünnepe kifejezés nem állja meg a helyét. Szintén ismereten a Valentin-napi buli és a Valentin-ellenes nap megtartása.

Szokatlan kísérlet az ünnep nevének magyarítása: Valentin magyar alakja Bálint, így kezdetben ezzel a fordítással jelent meg az ünnep. A kezdeményezést talán nevezhetjük sikertelennek, hiszen az internetes keresőkben a Bálint-napra kiadott találatok száma eltörpül a Valentin-nappal szemben.

Valentin-ellenes nap : IndiaValentin-ellenes nap (Anti-Valentine’s Day)

A Valentin-napot sokan elvetik, ennek hátterében számos, igen különböző okok állnak:

a hindu vagy a muzulmán kultúrákban a terjeszkedő és a saját hagyományaikat kiszorító nyugati civilizáció ellen demonstrálnak, jelképesen Valentin-napi képeslapokat égetnek;

a keresztény kultúrában a „szinglik” tiltakoznak az egyedüli üdvözítő útnak beállított párkapcsolat ünneplése ellen, büszkeségük jeléül külön partikat szerveznek;

és végül a Valentin-nap ellenérzést szül azokban, akik nem szeretik a túlzott giccset, száraz virágot vagy az ünnepet pellengére állító képeslapokat adnak egymásnak.

(http://www.unnep.eu/modern-unnepek/valentin-nap.html)

http://www.youtube.com/watch?v=jcM4MFFTf78

http://www.youtube.com/watch?v=Rps0jhsWUwc

… legalábbis témailag ..és mert be is vallom, így talán nyerek valamilyen szinten megbocsátást… …a neten blognézőben járva egy olyan olvasmányra akadtam, mely előtt egyrészt kalapot emelek a nagy nevek olvastán…és kicsit restellkedem is a saját „nóném-történetemmel”, de nem áll meg bennem, hát leírom…idézettel kezdek…saját, „otthagyott” szavaim ezek:

„….és akkor most az én sztorim, hasonló ügyben, engedelmeddel...édesanyám a szülőfalum strandján dolgozott...egy boltban...voltam akkora, hogy menni még nem tudtam...gyed, gyes…hol voltak még…nagyi, dédi…főleg utóbbi…de mert neki már megerőltető lett volna a pöttöm mellett folyamatosan szolgálatot teljesíteni, hát más megoldás után néztek szüleim…az igazi csúcsot meg úgylehet az jelentette, ahogy édesanya a kapun munkából hazabiciklizve, a kapun fáradtan belépve engem az ámbitushoz kötözve talált….merthogy az öreg mami lassúbb, fájós lábaival kevésbé volt kész egésznapos futkározást igénylő felügyeletem elvállalni…hát vitt magával anya a falutól kb. 3,5 km-re lévő fürdőbe „dolgozni”…

....a bolt mellett fák, ahová a kis üzlethelyiség ablakából jól rá lehetett látni...kitalálható a további, ugye...igen-igen….olyan rendes kis kölök voltam, hogy naphosszat elálldogáltam az egyikbe kapaszkodva, figyelve a forgalmat, az üdülőket, és úgy egyáltalán az egész megszokottól eltérő környéket...nyugis gyerek lévén álldogáltam, leselkedtem, nevetgéltem egészen addig, míg egyensúlyom nem vesztettem, és dobtam egy hátast...sokáig fenn is maradt "lezárt" életemben a régi időket eképp emlegetni":.. persze, ez akkor volt, amikor még a fába kapaszkodva álldogáltál a fürdőben.."...de aztán persze telt múlt az idő, egyre kevesebb volt a tér, én is nagyobbacska lettem...és jött a valódi úszós élmény...de nem terhellek, egyébként is vendégségben vagyok...bennem viszont biztos nem marad meg...ergo….szóval, köszönet, hogy visszavittél...csodás volt...nem is szólva a Te történetedről....további szép estét nekünk, neked pedig napot...de javában:)

..és akkor következzen innen az egész konkrét úszós élményem:

http://www.youtube.com/v/NNIuWnDc6Y0"

… már valamivel nagyobbacska voltam…túl a nyugis, ácsorgós, lesekedős korszakon, egyre jobban izgatott a „vízben haladás”…. kitartás híján azonban leginkább csak a medence széléről bámultam a merészebb kortársaim…nem is szólva azok megfigyeléséről, akik gumimatracon himbálóztak a nagymedencében…nyáron sok vendég megfordult a mi kis fürdőnkben…és ami kellemes meglepetésként ért a közelmúltban, olyan valakivel is találkoztam éppen itt, ezen a lapon, aki valaha örsi fürdővendég volt…ugye, Juckó..kérdezem…de nem biztos, hogy kapok megerősítést…így hát vagy szavahihetőnek tartasz, vagy keresd elő a megszólítottat…mondom a pontos nevet:)…szóval egyre jobban vágyakoztam oda, azok közé, akik beljebb merészkedtek…az úszógumi azért kezdett lassan „égő” lenni egy akkora „jánkának”…így hát vágyakozva néztem a matracosokat…egyszer aztán úgy adódott, hogy a boltos Pirike kislányát is meghívták….mentem én, hogyne mentem volna…és mekkora örömmel…egész addigi 5-6 évet megélt aprócska életem teljes felelősségtudatával felvértezve…igaz, már csak az úszóalkalmatosság szélén jutott hely, de ettől én még nagyon büszkén pöffeszkedtem ott a másik 3-4 társsal együtt...és akkor …igen, akkor…kitalálható, igaz…hát persze, hogy lecsúsztam…bele a vízbe…hihető vagy sem, mai napig fel tudom idézni emlékeimből azt a pillanatot, ahogy kapálózok a víz alatt, de teljes élni akarásommal…na, talán ez volt mégis annak az elhatározásnak a „világra hívása”, hogy ha törik, ha szakad, meg kell tanuljak úszni…és talán innen ered feltétel nélküli szerelmem az úszás iránt, mely aztán  mára már egy egészséges lobogássá lokalizálódott…és tart…és remélem, sikerül is hódolnom irányába még nagyon sokáig:)

http://www.youtube.com/v/5KR350VCa7o"

http://www.youtube.com/watch?v=NNIuWnDc6Y0

http://www.youtube.com/watch?v=sfJL60Abhc8

.... egy adalék a videó „Nyeremény” anyagához…reggel történt meg velem…jelentettem az Elektronikus ügyfélszolgálat személyes oldalán a villanyóra aktuális mérőállását…ha van, próbáld ki…lehet neked sikerül, engem viszont „megfogott”..tudod, feljön egy „kép”…Hajtson a kényelemre!...meg hogy „Szeretnék nyerni egy Ford Fiestát”…na, gondoltam, esélyt csak adok…Mici úgyis a garázsban, csak nem veszi tán „érzékeny”receptoraival, miben is sántikálok..szóval give chans:)….kattoltam a „Szeretnék…FF-t nyerni”-re…ott  a részletes útmutatás…indulnék lentebb, merthogy nem látszik a szöveg…meg hát tölteném is ki a csak nagyon kis részben olvasható kérdéseket…és ekkor………..nem megy…..próbálok, kattolok….a világért se tudok alábblapozni…mi történhetett…valószínű, Mici mégis csak észlelte, és blokkolt….mert azt nem is feltételezem, hogy valami turpisság lenne a dologban:)

..olyan pillanatok, amikor a legeldugultabb orral társulatban fellépő könnyező szemek sem tudják kivonni az embert a forgalomból…ilyen volt a délután 4 és 6 óra közötti szakasza a mai napnak…büszkén figyelve a műsorral kedveskedő mostaniakat, figyelni a - talán - de ezt csak nagyon halkan, nagyon félve, annál inkább reménykedve- szájukat is nyitva felejtő leendőket…nos, ez azon történések egyike, amikor képes az ember elfelejtkezni minden olyanról, amit összefoglalóan csak eképpen definiálnék: biz’ igazságtalan a sors olykor-olykor…a rövidke farsangolásra hívó versikéket követően festettek a csöppkék egy általunk már előrajzolt, kivágott cicaálarcot…a piktorkodást követően hurkapálcára rögzítettük, és  körben járva elénekeltük, hogy „Itt a farsang, áll a bál…”….majd a foglalkozás második részében az illusztrációul szolgáló kép hátterében látható négy számítógépen egy tüneményes színező program segítségével beengedtük a modern technikát is az iskola ódon falai közé…hogy a desszert se  maradjon el, a „nagyok” ha nem is farsangi fánkkal (bár az stílusosabb lett volna, nem tagadom:) aprócska linzersütivel kínálták meg aprócska társaikat,  és az őket kísérő szülőket…az idő múlását nem igazán észleltük…alig lehetett a gyerekeket meggyőzni arról, hogy „menni kéne”…és amint az utolsó gyerkőctől is kikönyörögte anyucija az indulást, nagyjából ugyanazon percben csengett a telefonom…onnan nagyon messziről tudatta velem Életem Értelme, hogy jól van, a hétvégén szenzációsan jót síeltek, hogy holnap is elég mozgalmas nap vár rá (munkaértekezlet Németországban, majd csütörtökön vissza)…nos…igen én is szárnyaltam…az időben, térben egyaránt…pillanatokra vissza nagyon régre, amikor Ő volt nagycsoportos ovis….aztán megint vissza a mába, amikor megint erre a korosztályra készítem a lelkem….mert készítem, az biztos…nagyon is…az meg majd kiderül, hogy tulajdonképpen mire is...de hogy is éneklik a gyerekek a videón:”…múlik a tél, hajahúj…s a tavasznak jőni kell!”

http://www.youtube.com/watch?v=3KjbwSTyUlE

…pénteken négyig dolgoztam….suliból jövet a postaládában találtam egy értesítést arról, hogy négyig átvehetem a postán a részemre érkezett levelet..hát ez ugyebár nem jött össze…olyan ismerősöm nincs, akihez bekopogtatnék a csukott ajtón, hogy tegyen kivételt, és ne hagyja, hogy hétfőig törjön a csivari….jóllehet, kértem már az utcánkban szolgálatot teljesítő kézbesítőt, hogy ilyen esetben tegye már meg, hogy beadja a suliba az értesítést, ha nem is küldeményt…végtére is ott kerekezik el az isi előtt...na, ez nem igazán sikerült még…ígéretet kapok rá, de hát cserélődnek is olykor-olykor...lényeg a lényeg....kibírtam anélkül, hogy az oldalam kifúrta volna a kíváncsiság…aztán ma délelőtt lyukas órám lévén, megkaptam az „anyagot”..nagyon kedves ott élő ismerősök ajándéka…egy dvd…The Heart  Of Scotland….most megnéztem…nagggggggggggyon tetszett…a képek, a zene…úgy ahogy van….eszembe jutott, hogy életemben egyszer már jártam arra…1995-ben…egyik kolléganőm szervezett egy utat Angliába, és mi is „beneveztünk”…autóbuszos túra…külföldre…merthogy ez sem kis szó, főleg akkortájt…Kossuth Lajos nyomát követtük, mivel egyebek közt ott is járt....mi meg a róla elnevezett iskolások voltunk, vagyunk..és nagyon szeretnénk azok is maradni…főleg maradni…de ez egy másik fejezet…vissza hát az emlékekbe…azóta nem jártam arrafelé, de máig nagy élményként tartom számon…van  benne biztos egy adagnyi nosztalgia is…meg úgy egyébként is…történéseknek nem voltunk híján..az első olyan kirándulás, amikor az éjszakát buszon is töltöttük…az út Doverig…a fehér sziklák…a komp…akkorát én még addig nemhogy nem láttam, elképzelni sem tudtam…a tenger….a szállásaink…a kiszolgálás…az, hogy nem igazán tudja az ember magát megértetni…mert ez is élmény…hogy az akkor tizenegyedik éves Lánykám meg simán fordít....és nem is keveset…aztán meg több hétre való programot sűrített a szervezőnk, mivel minél többet akart megismertetni velünk abból a világból....kastélyok, Glasgow, Manchester, Shakespeare szülőháza, Edinburgh már, ha jól idézem fel….van egy videókazettám is erről a  kirándulásról…teljesen érthető volt a magyar-történelem szakos kolléganőnk törekvése, de akkoriban, amikor végigtrappoltuk az utat az egyik megállástól a másikig, még talán morgolódtunk is…pedig hát…szép emlékeket ébresztettek bennem, mindenesetre…Erika, Dennis! Köszönöm:)

http://www.youtube.com/watch?v=x23oWJQ0DiU

….megkérdeztem apát…elhoztam...íme:

5 kg rizshez, melyet  tulajdonképpen félfövéses” állapotba kell „eljuttatni”

5 kg belsőség (hús, máj, vese, dagadó a zsíros résszel együtt)

3-4 maréknyi só (de leginkább ízlés szerint)

10-15 dkg piros (csemege) paprika

10 dkg majoránna

2,5 kg vöröshagyma előzőleg zsírban üvegesre dinsztelve

10 dkg (ill. ízlés szerint) őrölt bors

maréknyi (valamennyi:) őrölt kapor

..az alapanyagokat a megfőtt belsőséggel, rizzsel történő összekeverés után bélbe töltik, pillanatnyi kifőzésnek „teszik ki”:)…amikor már csak vagy 2 töltőnyi hurkamassza van, abból készül a véres változat…tehát hozzáadják még a ledarált, abált vért (és a felénk disznótorok „reggelijéből” megmaradt sült hagymás vért is…a hurkaalap 2 harmadnyi, a vér 1 harmadnyi), kb. 8 dekányi őrölt köménymagot, és ugyanennyi őrölt szegfűborsot…és hát nyilván ezt is bélbe töltik, kifőzik egy forrantásnyi ideig, majd mehet a sütőbe… a disznótor olyan téli esemény, amit leginkább az esti vacsora miatt várhatná az ember....ha akkorra már annyira át nem járná az illat, hogy zónaadagnyit sem képes magába tuszkolni….és hát persze, hogy nemcsak az illat…nálunk szokás, hogy pogácsával kínáljuk a „malachóhérokat”a hajnali kupica pálesz , illetve az azt követő forralt bor mellé…volt olyan év is, amikor hájas tészta sült ilyenkorra…ebből kivettem a részem, de be kell valljam, a nap további szakaszában a mosogató mellett szoktam szolgálatot teljesíteni, illetve a megtöltött szál hurkák végének betömésében szorgoskodok…ahogy az illusztráció is tanúsítja az éppen négy évvel ezelőtt készült képen…a „tüszködő” kéz az enyém:)… apa "vigyázó" szemei előtt mesterkedem:) ..

...a disznótor összes többi műveletében nem vagyok topon”..nem vagyok rá büszke, de ez van…húrolni sem tanultam meg, pedig nagyon „genge jánka” koromban, sőt ifiasszonyságom idején is sok macera ért emiatt…a perzselést, mosást, bontást követően, amikor behordják a szétkapott kucut, akkor kerül az asztalra a hagymás vér savanyúsággal, befőttel, ki hogy szereti…az ebédre sütött friss pecsenye utolérhetetlen, soha máskor olyan ízűre sütni egyszerűen lehetetlenség…az én további gyengém a főtt hús, amit egyebek közt a hurkához való belsőség főzésekor lehet csipkedni…nem csoda hát, ha a vacsorára orjából főtt csigaleves, töltött káposzta, sült hurka, kolbászra már inkább csak tekintgetek…remélem, nem hagytam ki semmit, és abban még inkább bízok, hogy nem rontottam el a gyomrod:)

http://www.youtube.com/watch?v=jtz9Li18SVs

…úszás után, induláskor ennyit láttam ki Miciből…

http://www.youtube.com/watch?v=pG5_ubjPFLE

..elkezdett kustolni a hó…pedig még messze volt az idő, hogy mára „letegyem a lantot”…suli után szülői értekezlet…és az nem egy „egyperces”…végigfutott rajtam, hogy ha egyszer mégis begurulok az udvarra, hát kezdhetem a hólapival….már amennyiben…kolléga-barátném, akivel erre a bizonyos félévértékelő programra készültünk nem sokkal 4 után jött vissza a suliba…igaz, el sem túl régen ment onnan…aztán annak rendje-módja szerint egymást kiegészítve megbeszéltük a jelenlévőkkel, mi is történt szeptember óta, mire kell, lehet, stb. számítani a továbbiakban…a kellemes hangulatú találkozó hat óra magasságában végetért, és mi elindultunk a „néhánytíz” lépésnyire álló Micim felé… Magdi pár lépésre, én km-nyire lakom....az én négykerekűm ugyebár egy fehér „járgány”…na, most a hótól „cuzámen” fehérlett ki az estéből… az ablakok is „eltűntek”…közeledtünk…. ahogy odaértünk, „kaptam is az ukázt:”..  egy – kettő szállj be, indíts, addig én lehavatlanítalak”… és amikor látta, hogy elindultam, na, akkor vett Ő is menetirányt…elgondolkodtam…és az esti hideg ellenére, az egész napos csillaggarázsos parkolást követően mégis valami nagy-nagy melegség járt át…valahogy az út sem látszott olyan élesen, olyan tisztán…párásodott…de nem csak az ablak…sőt…az ablak tulajdonképpen nem is…”könnyezem, vagy csak a füst szállt a szemembe, nem tudom”…azaz nagyon is jól tudom….és azt is, hogy ha valakinek, hát neki joga van megtudni…fogtam hát a telefonom, és írtam:„Tudd, hogy megríkattál, mert annyira jólesett a gondoskodásod!KösziPT!”…nem késett sokat a válasz:„Tesó vagy,p!”…nem, nem gyerekkori a barátság… de évtizedesnél is hosszabb…

http://www.youtube.com/watch?v=n1FDaRuVpb0

…időnként …hány cédula egy élet….hogy azt már ne feszegessem, mennyi is egy emberi élet…a „hangulatban”, kérdésfeltevésben benne vannak nyilván adott napi történések….a kolléga, akit helyettesítek, a család, aki az éjjel vesztette el az alig negyven múlt édesapát, a károgó vészmadarak „jóindulatú” érdeklődése a jövőt illetően, a kisebb-kisebb létszámú, mégis ugyannyit, ha nem inkább még jóval többet dolgozó testületi értekezleten ülők gondolatai, ugyanezen csapat első félévi névnaposainak ünnepi vacsorája, ahol azért már mégis, és csak azért, és azért se…és közben ezek a momentumok, mind egy-egy szöggé lesznek…egy nagy doboz szögeivé…hány cédula…

http://www.youtube.com/watch?v=eVspMV0LWI4

..jól induljon a hét, meg mert adott volt az egyik nélkülözhetetlen elem is az efféle  tevékenységhez (mármint a hó:), meg mert amúgy is hétfőn testnevelés óra az első, meg mert így talán valamennyire fel is száradnak az „elázott” lurkók ebédig,udvari játékkal indítottunk…a jó példa ragadós, mondják…így azt tapasztaltam, hogy a tornateremből felcipelt szánkók egész ötödik óráig foglaltak voltak…sőt…az ebéd utáni szabadidő alatt is szánkóztak még a gyerekek…hócsata közben készítettem pár fotót…az egyiken (a fehér kabátos lánykára gondolok:) sikerült a pillanatot nagyon elkapnom………..

http://www.youtube.com/watch?v=dFE1NDBjGGo